A húsvéti hétvégét rokonaimnál töltöttem. Már egy jó ideje tervezgettük, hogyha ott leszek és jó időnk lesz, kirándulunk egy kellemeset a közelben lévő Bakonyba. Ezúttal nem én terveztem meg az útvonalat, mivel két tizenéves is velünk tartott.
Bakonykoppányt elhagyva, kb. 1 km múlva egy parkolónál álltunk meg, innen kezdtük meg könnyed kis túránkat. Az útvonalunk egy kellemes, könnyen járható szakaszon indult, de kb. fél óra elteltével letértünk róla és egy kék-zöld jelzést követtünk, ami alapvetően egy kisebb kerülőút a Hubertlaki-tóhoz, de nagyon szép a panoráma és bizonyos helyekről, szép időben még a Pannonhalmi Apátság is látható.
Az időjárás elég szeszélyes volt, hol napsütés, hol jégeső kísért minket sétánkon és az erős szél miatt a lengő fák olyan erős, nyikorgó hangot adtak ki, mintha egy kísértetjárta erdőben lettünk volna.
Útunk első pihenője a Hamuházi-rét volt, ahol korábban az Eszterházy családnak volt vadászkastélya, de ma már „csak” egy szépen felújított kulcsosház áll ott. A réten padok, fa asztalok várják a megpihenni vágyókat, illetve egy tűzrakó hely is van.
Rövid pihenés után tovább haladtunk és nemsokára el is értük az eredetileg vaditatónak készült tavat, amiből sok kiálló facsonk miatt egy romantikus, vad tájkép tárult elénk, ami kísértetiesen hasonlít az erdélyi Gyilkos-tóhoz, ezért is nevezik a helyiek ezt a bakonyi hasonmásának.
Ez a hétvége a szerelem hétvégéje volt a békáknál, így rengeteg lárvát láttunk a vízben, illetve sok, egymásba kapaszkodott békát a parton és a tóban.
A part mentén már elkezdtek zöldellni a virágok, de a fák még mindig a téli köntösüket viselték, ettől függetlenül mérhetetlen nyugalmat árasztott a hely. Körbesétáltuk a tavat, majd elindultunk vissza a parkolóba. A rövidebb visszaúton közelítettük meg az autót, így kb. 4 km séta után vissza is értünk.
A mi útvonalunk kereken 10 km volt, kellemesen elfáradva és sok élménnyel gazdagodva mehettünk haza.
Jó utat vándor neked is erre a túrára, ha a Bakonyban jársz, ehhez a tóhoz menj el mindenképpen!
