Hétvégére szép időt mondtak, így vasárnap úgy döntöttem, hogy ismét Nógrád-megye felé indulok. Amikor a 21-es úton mentem, mindig láttam egy tornyot Jobbágyi magasságában egy hegyen. Gondoltam, akkor most azt veszem célba.

A községbe érve, az első útkereszteződésnél letettem a kocsit, és onnan indultam neki a „csúcstámadásnak”. Egy tanösvény vezet fel egészen a csúcsig, ami őszintén szólva elég fárasztónak bizonyult, viszont útközben is már sok helyről lehetett megcsodálni a panorámát. Felfelé kaptatva kicsit úgy éreztem magam a tájat látván, mintha a Gyűrűk ura című film dombjain sétálnék, amikor Frodo és Samu viszik a gyűrűt Mordor felé. Vulkanikus kőzetek, kis termetű fák kíséretében értem el az 509 m magasan lévő „kilátót”.

A toronyba végül nem mentem fel, mert személy szerint nem éreztem biztonságosnak a feljutást egy nagy fotós táskával a hátamon, így félúton visszafordultam a toronyból és egy kis pihenő után folytattam az utat Apc irányába. Gyönyörű napsütéses idő volt, és már a természet is kezdett éledezni a tavaszi napsütésben.

Szép virágokkal övezett sétányon haladtam lefelé és egy kis tisztáson lepihenve átadtam magam a napozásnak. Kb. fél óra után tovább mentem egészen az apci tengerszemig. Mivel innen közelítettem meg, egyből föntről tekinthettem meg ezt a szép bányatavat. Lesétáltam teljesen a víz mellé és picit elidőztem a parton.

Amíg a tóhoz nem értem el, nem  találkoztam egy turistával sem, viszont a tengerszemnél már jó páran voltak. Elindultam hát vissza a kocsi felé. Kb. 2,5 km séta után értem vissza Jobbágyiba és kellemes fáradtsággal, szép virágok és egy bányató emlékével indultam haza, hogy egy finom kései ebédet elfogyasszak.

Amennyiben szereted a kicsit fárasztóbb túrát akkor ezt tudom ajánlani, ha a kicsit könnyedebb sétát választod, akkor Apcba érve le tudod tenni a kocsit és egy bő fél órás séta után el tudsz jutni a tengerszemhez.

Jó utat vándor, ha felkeltette az érdeklődésedet. Pár héttel később már zöldbe borul a táj, még szebb élményt fog nyújtani.