Február 11-én egy szibériai hidegfront érte el hazánkat. Nagyon hideg volt, és hétköznap még úgy éreztem, hogy nem megyek sehova hétvégén a csontig hatoló hideg szél miatt. Ennek ellenére szombatra egy gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtem, és elhatároztam, hogy a héten Nógrádban töltött fél nap után arrafelé fogok kirándulni. Nem olyan rég hallottam a Kéz-kilátóról, így a választásom arra esett.
Hollókőnél parkoltam le a Május 1. utcai parkolónál. Bár a korlátozások miatt tudtam, hogy a várat és egyéb kulturális helyszíneket nem járhatom be úgy, ahogy szeretem, de a gyönyörű havas takaróval és napsütésben pompázó táj, friss hideg levegőn töltött idő kárpótolt mindenért.
A sétát az ófaluban kezdtem meg, ahol néhány kézműves bolt nyitva volt és pár étterem is kínált palócföldi finomságokat elvitelre, de erről majd később.
Nem túl nehéz terepen, viszont annál havasabb és csúszósabb emelkedőn kellett felmenni, hogy a Hollókői várat lássam. A tiszta időnek köszönhetően nagyon messzire el lehetett látni. Pazar kilátás volt. Jó érzés volt megállni, nézni a tájjal együtt ezt a középkori erődítményt, amely a természeti adottságok miatt egy szabálytalan alaprajzú vár.
Kb. negyedóra tájfürkészés után elindultam a fő célpont felé, a Kéz-kilátó irányába. Mivel nem szeretek ugyanazon az úton jönni-menni, ezért egy körsétára indultam. A faluba visszamentem a parkoló irányába, majd a Sport utcán végigmenve egy nagy szántón vágtam át és bevetettem magam az erdőbe. Bár ez az útvonal kerülő picit, de legalább változatos terepen megyünk végig.
Kb. 45 perc séta után értem el a Kéz-kilátót.Néhány túrázó távcsővel fürkészte a távoli magasságokat, páran leültek megpihenni a kézben, egyesek meg jólesően elfogyasztottak egy kis szendvicset. Én is hosszasan elnézelődtem, több szemszögből megnéztem a nagy kezet és pár fotót készítettem tájról és a kilátóról is.
20 perc nézelődés után elindultam vissza Hollókő irányába és a kijelölt turistaútvonalon ereszkedtem le. Bevallom, ez az útvonal hangulatosabb, szebb, mint amin feljöttem, de nem bántam a körtúrát.
Leérve a községbe bementem egy vendéglőbe, ahol egy jó palóclevest, juhtúros sztrapacskát és mákos palacsintát kértem szilvalekvárral elvitelre. A levest még a vendéglő mellett megettem, a többit hazavittem. Kiváló ételekkel tudtam lezárni ezt a remek kirándulást és bevallom nagyon feltöltött ebben a bezárt időszakban ez a szabadban túrázás.
Jó utat neked is vándor, ha kedvet kaptál erre a kis barangolásra.