A közös élmény

RoadBuster

Egy varázslatos hely, a Bledi-tó

2018. szeptember 11. - roadbuster

bledi_to_korul_blogra.jpg

A szállásom Bledtől körülbelül 3 km-es távolságra volt, Ribnoban (Bledbe érkezésem előtti helyszínekről itt olvashatsz - Posztojna, Predjama, Ljubljana és Lipica) Mivel nem szeretek az autóval bajlódni, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog érem el a várost. Nem bántam meg. Az oda vezető út sok szép tájat, fotótémát biztosított.

Siettem, mert a tavat gyalog körbe akartam járni, és a várat is meg akartam nézni (mint már esetleg tudjátok, írtam, hogy imádom a várakat).

Elértem a tavat. Ez a látvány tárult a szemem elé:

bledi_to_korul_blogra.jpg

 

Picit sajnáltam, hogy nem hoztam fürdőruhát magammal, mert legszívesebben azonnal beugrottam volna a vízbe (amúgy vannak kijelölt strandrészek, gondolom csak úgy random nem lehet a vízbe rohanni). Az út, amiről jöttem (Mlinska cesta), egy kis büfé jellegű helyhez vezetett, és a nagy melegre való tekintettel egy pohár jó hideg sört meg is ittam. Közben a part mentén ülve néztem a csónakázó, és lazító embereket.

relax_blogra.jpgPicit a velencei gondolákra hajazó szolgáltatást is igénybe lehet venni (ezeket pletnának hívják), de lehet hajókat, csónakokat is bérelni.

Még nem akartam vízre szállni, picit még sétálni szerettem volna, és folytattam az utam a part mentén. Gyönyörű napsütésben jutottam el a Vila Bledhez, illetve a Belvedere Cafehoz, ami korábban Tito legfőbb vezér nyári rezidenciája volt.

vila_bled_blogra.jpg

Na, hát az öreg Tito tudta, hogy hova kell építkezni. Nem volt kedvem most felcammogni a kávézóba de a kilátás biztos nagyon szép onnan is.

Én egy pici kerülőt tettem tovább az utam során, mert kaptam egy fülest, hogy honnan a legszebb a kilátás fotózás szempontjából, így felküzdöttem magam oda. Ez a látvány fogadott:

bledi_to_blogra.jpg

Ezt csak azoknak ajánlom, akik picit meredekebb szakaszon is akarnak túrázni.

Folytattam a sétám a part mentén, majd egy fából készült hídszerűségen mentem el egészen egy strandig.fahid_blogra.jpg

Itt éttermek, és egy kellemes szabadstrand fogadott, ahonnan szintén indultak csónakok át a szigetre. Na, itt döntöttem úgy, hogy vízre szállok. A csónakos (nem a Pál utcai) 1 órába szűkíti a fuvart. Ez egy oda vissza utat takar, plusz a sziget megtekintését. Elsőre picit bosszantott, hogy csak ennyi idő jut rá, de végül kb. 10 perc alatt átvitt és a szigetet 45 perc alatt simán körbe lehet sétálni, mindent meg lehet nézni. Útközben picit mesélt, sztorizgatott mit lehet tudni a helyről. Amúgy mindenhol a fuvart ugyan annyiért kínálták, így tök mindegy kit, hol választunk révésznek.

 Heted magammal átmentünk a szigetre (egy magyar párral is összeismerkedtem a csónakban). Ahol megtekinthetjük a Mária-mennybemenetel templomot, a harangtoronyot, a prépost házat. A templomot 99 lépcsőfok megtétele után tudjuk elérni. A legenda szerint aki itt akarja kimondani a boldogító igent, annak a mennyasszonyt fel kell vinnie ezen a lépcsősoron.

A templomban meg lehet húzni a kívánság harangot. Így már értettem, hogy honnan jön az állandó harang szó, amerre csak jártam a part mentén. Na, én is megkongattam rendesen.

A harangtoronyba mindenképpen érdemes felmenni. A belső lépcső viccesen és logikusan van megcsinálva. Nem akadályozzák egymást a le-föl járók. Elsőre optikai csalódásnak éreztem. Nekem nagyon tetszett.

A hajóval visszamentünk, és irány a vár. Gyalog elég combos volt felmenni, dobtam is a vizet rendesen magamról. De maga a vár gyönyörű panorámát nyújt. Érdemes felmenni. Az egész tó a lábunk előtt hever és a triglavi hegycsúcsokat is láthatjuk.  A jegy mellé kupont is kapunk, amit a bejárattól nem messze lévő szuvenír shopban lehet beváltani, vagy a büfénél lehet levásárolni, kedvezményt kapni. Én a nagy meleg miatt ismét csak egy jó pohár sört ittam meg.

Egy hangulatos étterem is található fent, de nem voltam éhes és az árakat is picit borsosnak találtam. A várból lejövet folytattam a sétát a part mentén. Sok pad található a tó körül, néha egy-egynél megpihentem, legeltettem a szemem. I love Bled felirat, kaszinó, éttermek szegélyezték a sziget keleti partját. Lassan a napnak a végére értem, de még egy jó vacsora hiányzott. A választásom a Mlino szálloda éttermére esett, ahol nemzetközi konyha remekei közül válogathatunk. Ár érték arányban ezt tartottam a legjobbnak. Finom ételeket, gyors és jó kiszolgálást kaptam. A pincér is elpuffogtatott pár magyar szót, hogy feldobja a napom. Végezetül egy kulináris élvezet az édesszájúaknak. Szlovéniában majdnem minden cukrászdában található a helyi „franciakrémesre” hajazó sütemény. Nekem nagyon ízlett. Én nem Blednél ettem, (ez a következő napok sztorija lesz) de itt lépten-nyomon kapható.

Még egy tartalmas nap elé nézek itt Szlovéniában, de ez már egy másik sztori lesz. 

Szép utat, jó kikapcsolódást kívánok, ha ezt a helyet választjátok pihenésre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://roadbuster.blog.hu/api/trackback/id/tr5514220089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.